2015. március 26., csütörtök

Epilógus a Budapest Kupához


Vége van.

Szombaton lezajlott az eddigi legnagyobb Budapest Kupa Regatta. A héten lezáródott az elpakolás, lezáródtak elszámolások, a szállítások. Kezd visszaállni az élet a normál kerékvágásba. Azt hiszem sikeres volt – a visszajelzések, az emberek mosolya, a dunai látvány, a parti hangulat alapján mindenképpen!

2015. március 21-én sikerült végrehajtani egy olyan programot, ami rengeteg veszélyt és kockázatot rejtett magában, de megoldottuk!

Először is köszönettel tartozom a családomnak, kislányomnak és feleségemnek, hogy volt türelmük Apa evezős életének egy újabb fejezetéhez. Köszönettel tartozom szervezőtársaimnak: Máté Ibolyának, Denk Andrásnak és Vimi Zitának, hogy a hónapokon keresztül tartó folyamatot végig csinálták és végén az lett, ami lett. Csapatomnak, akikkel részt vettünk a versenyen és ugyan nem nyertünk (amiben biztos benne volt a szervezői munkám is), de maradandó élményt szereztünk. Köszönet jár a Raffaj Katinak, Szántó Évának és a bírói csapatnak, hogy a verseny előtti hetekben sikerült egy megfelelő rendet kialakítanunk a versenyző csapatok vízi menedzsmentjénre. A Danubius NHE edzőinek és evezőseinek és szüleiknek a munkája pedig elengedhetetlen volt, hogy végig csináljuk a versenyzők érkezésének és itt létének két napját. Köszönet jár a verseny támogatóinak, kiemelve a Fővárost és MESZ-t. (Támogatók listájáért nézzétek meg a plakátot).




Összesen 54 nyolcas, 15 négypár versenyzett a Budapest kupán üldözéses rendszerben. Erre példa az elmúlt 25 évben nem volt Magyarországon. Kb. 550 versenyző, 7 országból, több mint 30 klubból. A külföldiek kb. 50%-os részvételi aránya hatalmas kihívás volt a csapatok létszámából adódó logisztikai mellett. Azt gondolom sikerült megfelelnünk a helyzet nyújtotta elvárásoknak.
Sikerült 18 külföldi csapatnak hajót biztosítanunk, hogy tudjanak versenyezni és ebből mindössze kettő volt NDK hajó. A horvát Mladost, az osztrák Pirat és LIA mellett az olasz Mincio segített – és Magyarországról a Szeged, Csepel és veteránjai valamint a Pető testvérek biztosították a hajót a versenynek otthont adó Danubius mellett.

Rengeteg olyan névvel találkoztam a nevezések böngészése során, akiket pár éve még a TV-ben néztem az olimpiai közvetítések alatt. Marco Penna, Mario Palmisano, Ricardo Dei Rossi, Rafaello Leonardo, Bruno Maschernass, mind olyan evezősök, akiket Athénban, Sydneyben, Atlantában, Pekingben láthattunk az olimpiai döntőben és most itt eveztek velünk és jól érezték magukat. Az olasz, osztrák, szerb, német, szlovák és horvát csapatok mind-mind a barátságról, az evezésben lelt örömről, a víz és a sport szeretetét mutatták be.

A verseny utáni afterpartyn pedig megmutathattuk a pesti éjszakának, hogy lehet evezősökkel is számolni! Nagyon jól éreztük magunkat és a generációk közötti határok is bomlottak, amikor a 40-50-60-70 éves generáció együtt mulatott az Ötkertben a mostani első vonalbeli versenyző gárdával
A héten végig a szálakat varrtam el és töltöttem fel a fényképeket a facebook oldalinkra. De nem csak én! Rengetegen osztották meg budapesti utazásukat és szervezőként külön élmény volt, hogy mennyien az éremmel a nyakukban fotózkodtak a parlament előtt, vagy kisgyermekükkel. Volt olyan szerb versenyző, aki az érmet tette meg profilképének a facebookon. Több mint 20.000 letöltés volt a verseny angol és magyar facebook oldalán az elmúlt héten! Az internetes közvetítést (amin lehet még javítani) ugyancsak 1000-nél többen követték élőben. A nápolyi CN Posillipo versenyzői külön a verseny lógójával megnyomott kapucnis pulcsival érkeztek, amin mindannyiuk neve bele volt írva a lógóba! Volt olyan olasz evezős, aki két nappal a verseny előtt a profilképét a tavalyi verseny készült képére cserélte. A ráckevei Dunán a versenyt megelőző hetekben rengeteg nyolcas volt vízen!


Jelenleg fut egy felmérés, illetve folyamatosan gyűjtöm a visszajelzéseket a következő versenyre. Szerencsére a pozitív dolgok szinte teljesen elnyomják a negatívokat. (Itt tudjátok kitölteni: http://goo.gl/forms/EjJgAjmCe5) 



Hatalmas energiát mozgattunk meg és ráztunk fel embereket, hogy igenis lehet összefogással nagyot alkotni 2015-ben Magyarországon, ami már szinte európai színvonalú, ráadásul az evezős sportban!

Jó volt! Most alszunk egy kicsit többet, holnap pedig irány London, a Head of the River Race! Meglátjuk ott hogyan csinálják :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése