Londonból szeretettel 2. rész

Folytatódott londoni kalandunk. Az előző két nap napsütése után ma reggel valóban az a szürke, esőbe hajló időjárás fogadott minket, ami Angliát jellemzi elvileg. Kisebb késés után reggel nyolcra érkeztünk a ULBC csónakházba, ahonnan áteveztünk a Thames Tradesmenbe, ahol a versenybe hívás történt.

Egész délelőtt abban a felélemben telt, hogy elmarad a verseny a feltámadó szél miatt. 10 órára fel is erősödött, de aztán szerencsére elmúlt és az eső sem kezdett el esni. Mondjuk az elálló szél erős kifejezés, de a víz legalább evezhető volt és mivel tolószél volt az minimálisan zavart minket. 

11:45kor vízre szálltunk és elindultunk a rajt felé. A Temze kisebb mint a ráckevei Duna ág ezen a szakaszon így rendkívül sűrűnek tűnt a víz a számtalan nyolcassal.

A kölcsön coxboxnak köszönhetően mindannyian tökéletesen hallottuk Laci és  Zsuzsi utasitasait és fegyelmezetten kezdtünk melegíteni a sűrűjében. A Barnes Brige és a Kew Bridge közti 3 km-es szakaszon nem lehet ilyenkor magas tempóval evezni, elsősorban biztonsági okokból, de hely sem volt, mert már a 200-s rajtszámú csapatok is vízen voltak. A Chiswick hídnál, ahol a rajt zóna volt a bírók egyből jöttek és jelezték mikorra kell visszaérnünk. 

A 17-es rajtszám kiemelt hely, angliai szinten komoly csapatok álltak előttünk es utánunk is. Természetesen az első és második helyről a Mosley és a Leander 1. csapatai rajtoltak - azokban a csapatokban nem kevés az olimpiai bajnok vagy érmes. Elvégre Európa evezős szempontból leggazdagabb, legtőkésebb országban eveztünk. A rajtzónában álló hajók összértéke valószínűleg több volt, mint a magyar klubok éves költségvetése összesen. 

Persze ez abban a pillanatban nem számított. A pillanatnyi káoszból néhány perc alatt tökéletes rendbe rendeződtünk és mikor már kezdett zavaró lenni a szemerkélő eső és szél már 26-os tempóval robbantottunk a rajt fele és a Chiswick híd alatt már csőgázon, a sikiítás határán 38-39-cel eveztünk át a rajton, nyomunkban az ellenfelekkel. Zsuzsi utasításainak megfelelően 35-ős tempóra álltunk vissza.

Csak egyetlen dologra fókuszáltam: időben forgatni, hogy a tolószél vigyen minket és, hogy 100%ban együtt mozogjak a csapattal. Igazság szerint ez volt a legjobban együtt evezett versenyünk. Könnyű és gyors csapásokkal, magas frekvencián jól termeltünk. Az első kilométer után Zsuzsi azt mondta közeledünk az előttünk evező  csapathoz. Az ilyen hír iszonyatos tüzet tud adni. Összekötve a minket követő egység tempójával hatalmas erőket mozgattunk. Lényegesen nagyobbakat, mint egy héttel korábban Budapesten.

A Head specialitása, hogy az általános elképzeléssel szemben irgalmatlan nehezen evezhető víz. A felevező hajók okozta hullámzás, a szél és a bírók is kavarják a vizet. A pályán 3 különböző ívet kell evezni és a tulajdonképpeni u alakú pályán minden féle szél jöhet szembe. 

A Lőrincz "Hód" Ádám által adott tempó kiválóan segítette a csapatot. Minden  széllökésből ki tudtunk jönni! A verseny összesen 17-19 perc hosszú időjárás függően. Ezt is tanulni kell! Szerencsére a csapat nagy része már megevezte a versenyt és így fel voltunk kèszülve, hogy a verseny valójában a Hammersmith hídnál kezdődik. Amire nem voltunk felkészülve, hogy a Hammersmith es a Fulham stadion közötti szakasz mennyire hosszú. Valahogy nem akart vége lenni. Ki nem kellett nézni, csak befelé figyelni és dolgozni. Tulajdonképpen nem emlékszem semmire a verseny első feléből, csak arra, hogy jól megy és tóljuk! 

(Hammersmith híd a buszról)

A Fulham stadion mivel messze volt a Hammersmithtől közel került a célhoz. És mikor a szemem sarkából megpillantottam tudtam, hogy már minden mindegy és minden izomrostomat használnom kell. A Puttney  Bridge előtti szakaszon már vártam a célt...

A cél utáni híd alá evezve nyugodt öröm  fogott el. Jó érzés járt át miközben azon gondolkoztam mi lehetett az eredmény.

Mikor visszaeveztünk a Tradesmenbe csönd fogadott minket. A verseny még folyt, kb. 200. csapat evezett lefelé a pályán. A hely üres volt. Összesen 7 vagy 8 divízióban versenyeztek a csapatok. Az 1. Divízióban az elit, a végen a kezdők, iskolás csapatok. A hajót a Yarm schoolból kaptuk kölcsön, akik a 228-s rajtszámmal indultak és 158-ként értek célba.

Mire lezuhanyoztunk már meg volt az eredmény. 

25. helyen értünk célba! A tengerentúli csapatok között pedig 2-ként! Leander nyert, mi pedig a See Club Zürich mögött 3 másodperccel értünk célba, akik egy jó klub csapatnak számítanak a kontinensen.

Amire igazán büszkék lehetünk az az, hogy tiszta csepeli csapatként értük el ezt az eredményt, ami a legjobb magyar klub eredmény a Head történetében. 

(Barnes Bridge a verseny után)

Folytatás jön Pozsonyban. Most pihizünk.

A csapat tagjai: Töreki Szabolcs, Orbán, Légrádi Ádám, Elekes Szilveszter, Széll Domokos, Szekér László, Fábián Attila, Lőrincz Ádám, k: Hajdú Zsuzsi, Fotós: Vasadi Gabi, kísérő:  Zizi, szurkoló: Vimi Zitát, tanácsadó: Martonfy László, manager: Jeremy Stanford 

(A Barnes Bridgenél egy Allee parkoló kártya)

Ui.: a versenyen indult még Márton Maci Gábor is, aki már itt élőként indult 41-s rajtszámmal. Valamint Bosnyák Andi egy héttel korábban nyert masters Women Headet. Nekik is gratula itt is - ha valakiről elfelejtkeztünk bocsánat, de megértő lesz!

 

Londonból szeretettel 1. Rész

Tegnap reggel a 6:30-s ryanair járattal elindultunk Londonba a Head Of the River Racere. Európa legnagyobb nyolcas versenyén fogunk indulni a csepeli nyolcassal. 

A hétvégi Budapest Kupás verseny sok szempontból nehéz volt. A déli szél és a kilazult lapát nyél mellett nagyban korlátozta a csapatot a szervezői tevékenységem. Ugyan lényegesen kevesebb stresszel és több alvással indultam mégis tudom, hogy ez elvett a csapat eredményéből. Ezzel viszont nincs mit kezdeni.

London egy teljesen más történet. Pihentebb és külső stressz nélkül érkezem, érkezünk. Idén 360 csapat fog versenyezni és noha utoljára 2 éve indult Csepel néven csapat megkaptuk a 17-es rajtszámot. Ez nagy szó, az pedig még nagyobb, hogy a britishrowing honlapján kiemelték csapatunkat - sőt Szekér Lacival közös 2009-es EB eredményekről is meg emlékeztek.

http://britishrowing.org/news/2015/march/27/2-days-goforeign-representation

A University Of London Boat Clubbol szálltunk vízre egy kölcsön kapott új Wintech nyolcassal ma reggel már teljes csapattal. 

A Temze egész nap sistereg a víztől! Folyamatosan nyolcasok mennek felés le, motorcsónakokkal. 

A Puttney és Chiswick közti számtalan evezős klub ilyenkor telelesz csapatokkal. Szombaton reggel fél nyolcra kellett érkeznünk, hogy a délben induló veterán Head előtt evezhessünk. A víz nagyon nehéz, a nagy Duna sokszor lényegesen egyszerűbb történet. Motorcsónakok és csapatok a pálya teljes szakaszán. 

Péntek este és szombat délben is az evezős klub konyháján ettünk, mert lényegesen olcsóbb, mint bármi Londonban és jó is volt. 

Ami biztos már most, akár hogyan is végzünk a tapasztalat építeni fog a csapaton emberileg és evezős tudásban is.

Egyenlőre várjuk, hogy mit hoz a holnap az időjárás tekintetében. Sajnos van rá esély, hogy a nagy szél miatt elmarad a verseny. 

Délután csendes pihenő után a British Múzeumban voltunk és a Sohoban.

Epilógus a Budapest Kupához

Vége van.

Szombaton lezajlott az eddigi legnagyobb Budapest Kupa Regatta. A héten lezáródott az elpakolás, lezáródtak elszámolások, a szállítások. Kezd visszaállni az élet a normál kerékvágásba. Azt hiszem sikeres volt – a visszajelzések, az emberek mosolya, a dunai látvány, a parti hangulat alapján mindenképpen!

2015. március 21-én sikerült végrehajtani egy olyan programot, ami rengeteg veszélyt és kockázatot rejtett magában, de megoldottuk!

Először is köszönettel tartozom a családomnak, kislányomnak és feleségemnek, hogy volt türelmük Apa evezős életének egy újabb fejezetéhez. Köszönettel tartozom szervezőtársaimnak: Máté Ibolyának, Denk Andrásnak és Vimi Zitának, hogy a hónapokon keresztül tartó folyamatot végig csinálták és végén az lett, ami lett. Csapatomnak, akikkel részt vettünk a versenyen és ugyan nem nyertünk (amiben biztos benne volt a szervezői munkám is), de maradandó élményt szereztünk. Köszönet jár a Raffaj Katinak, Szántó Évának és a bírói csapatnak, hogy a verseny előtti hetekben sikerült egy megfelelő rendet kialakítanunk a versenyző csapatok vízi menedzsmentjénre. A Danubius NHE edzőinek és evezőseinek és szüleiknek a munkája pedig elengedhetetlen volt, hogy végig csináljuk a versenyzők érkezésének és itt létének két napját. Köszönet jár a verseny támogatóinak, kiemelve a Fővárost és MESZ-t. (Támogatók listájáért nézzétek meg a plakátot).

Összesen 54 nyolcas, 15 négypár versenyzett a Budapest kupán üldözéses rendszerben. Erre példa az elmúlt 25 évben nem volt Magyarországon. Kb. 550 versenyző, 7 országból, több mint 30 klubból. A külföldiek kb. 50%-os részvételi aránya hatalmas kihívás volt a csapatok létszámából adódó logisztikai mellett. Azt gondolom sikerült megfelelnünk a helyzet nyújtotta elvárásoknak.

Sikerült 18 külföldi csapatnak hajót biztosítanunk, hogy tudjanak versenyezni és ebből mindössze kettő volt NDK hajó. A horvát Mladost, az osztrák Pirat és LIA mellett az olasz Mincio segített – és Magyarországról a Szeged, Csepel és veteránjai valamint a Pető testvérek biztosították a hajót a versenynek otthont adó Danubius mellett.

Rengeteg olyan névvel találkoztam a nevezések böngészése során, akiket pár éve még a TV-ben néztem az olimpiai közvetítések alatt. Marco Penna, Mario Palmisano, Ricardo Dei Rossi, Rafaello Leonardo, Bruno Maschernass, mind olyan evezősök, akiket Athénban, Sydneyben, Atlantában, Pekingben láthattunk az olimpiai döntőben és most itt eveztek velünk és jól érezték magukat. Az olasz, osztrák, szerb, német, szlovák és horvát csapatok mind-mind a barátságról, az evezésben lelt örömről, a víz és a sport szeretetét mutatták be.

A verseny utáni afterpartyn pedig megmutathattuk a pesti éjszakának, hogy lehet evezősökkel is számolni! Nagyon jól éreztük magunkat és a generációk közötti határok is bomlottak, amikor a 40-50-60-70 éves generáció együtt mulatott az Ötkertben a mostani első vonalbeli versenyző gárdával

A héten végig a szálakat varrtam el és töltöttem fel a fényképeket a facebook oldalinkra. De nem csak én! Rengetegen osztották meg budapesti utazásukat és szervezőként külön élmény volt, hogy mennyien az éremmel a nyakukban fotózkodtak a parlament előtt, vagy kisgyermekükkel. Volt olyan szerb versenyző, aki az érmet tette meg profilképének a facebookon. Több mint 20.000 letöltés volt a verseny angol és magyar facebook oldalán az elmúlt héten! Az internetes közvetítést (amin lehet még javítani) ugyancsak 1000-nél többen követték élőben. A nápolyi CN Posillipo versenyzői külön a verseny lógójával megnyomott kapucnis pulcsival érkeztek, amin mindannyiuk neve bele volt írva a lógóba! Volt olyan olasz evezős, aki két nappal a verseny előtt a profilképét a tavalyi verseny készült képére cserélte. A ráckevei Dunán a versenyt megelőző hetekben rengeteg nyolcas volt vízen!

Jelenleg fut egy felmérés, illetve folyamatosan gyűjtöm a visszajelzéseket a következő versenyre. Szerencsére a pozitív dolgok szinte teljesen elnyomják a negatívokat. (Itt tudjátok kitölteni: http://goo.gl/forms/EjJgAjmCe5) 

Hatalmas energiát mozgattunk meg és ráztunk fel embereket, hogy igenis lehet összefogással nagyot alkotni 2015-ben Magyarországon, ami már szinte európai színvonalú, ráadásul az evezős sportban!

Jó volt! Most alszunk egy kicsit többet, holnap pedig irány London, a Head of the River Race! Meglátjuk ott hogyan csinálják :)

Innovációt!

Pénteken lesz a Magyar Evezős Szövetség Innováció az evezésben elnevezésű találkozója. Ennek apropóján vettem elő a fiókból ezt az egy ideje ott szunnyadó írást. Bízom benne nehány gondolatot megfogadnak belőle az evezés irányítói. 

Tizenöt pont a jobb magyar evezésért

1. A kis hajós tájékoztató legyen meghívásos verseny a hosszú távú és az ergo OB alapján – a kettőn elért helyezés adódójon össze, a legjobb 18 versenyző indulhasson (aki valamilyen okból kifolyólag nem tud részt venni mindkettőn az edzői team/szövetségi kapitány adhat felmentést)

2. Tavaszi hosszú távút csak szkiffben rendezzenek, 2 héttel az ergo OB után

3. A Ks és a normál mezőny együtt versenyezzen tájékoztatón

4. 18 versenyző induljon az egyesített mezőnyben (elő, középfutam és döntő)

5. A tájékoztató legyen 3 napos, a perorok induljanak el dublóként is

6. Ha négynapos OB kerül megrendezésre a Szkiff/peror és a négypár/nyolcas számok külön napon kerüljenek megrendezésre

7. Négypár/négyes számok és peror/dubló számok, ha egy napon vannak nagy idő különbséggel kerüljenek megrendezésre

8. A férfi és női számok ugyanabban a hajó osztályban nagy idő különbséggel kerüljenek megrendezésre

9. Legyen hosszútávú ergo OB serdülő, ifi, felnőtt és masters kategóriában minden év decemberében

10. Az őszi válogatott keretbe az OB 6 legjobb szkiffje, 3 legjobb perorja kerüljön minden kategóriában, ezen felül 2-2 szabadkártya az őszi hosszútávú alapján

11. Kérdőív kidolgozása, melyben a versenyzők megjelölhetik és jelezhetik céljaikat a következő évre, leadása az OB-n

12. Központi edzésterv kidolgozása, mely minden klub edző számára elérhető 

13. Súlyemelés technika, törzsfejlesztés és mobilitás modulok beépítése az edzői módszertanba

14. MESZ által szervezett nyílt súlyemelő, törzsfejlesztő és mobilitás workshopok a régiós központokban minden év őszén az edzőknek (elméleti) és versenyzőknek (gyakorlati)

15. Külön masters OB rendezése