Az elmúlt hetekben nem írtam. Ennek egyszerű oka van: nem
bírtam írni. Persze (majdnem) mindig van miről írni, igaz olykor nem szabad, de
januárban az edzések olyan szinten leterhelték a szervezetemet, hogy a
billentyűk kopogtatására már nem marad erőm. Vagyis a blogra nem maradt.
Három jól sikerült edzéssel és küzdelemmel teli hét után,
azonban úgy döntött a szervezetem, hogy elég és pihenésre utasított. Éveken
keresztül edzettem úgy, hogy nem foglalkoztam betegséggel télen csak, ha már
nem bírtam kikelni az ágyból, vagy olyan erős volt a láz, hogy remegett a teljes
testem. De most éreztem, hogy ez így nem helyes, mert ha megint 2-3 hétig
elhúzódik a szenvedés, mint novemberben akkor abból nem lesz ergométer
bajnokság. Mikor két hete vasárnap el kezdett fájni a fülem (fura gondolat,
hogy a fülfájás az első jele az immunrendszer küzdelmének), akkor ideges
lettem, megijedtem. Ha megint antbiotikum kúrára kell mennem annak nem lesz jó vége
gondoltam
Hétfőn reggel a Polar fitnesz teszt is visszaigazolta, hogy
baj van. Több, mint 10%-ot esett az index és a közérzetem is hasonló volt ehhez.
Hétfő kimaradt. Kedd reggel már jó volt a pulzus, de délelőtt inkább pihenéssel
telt és délután egy könnyebb kondi után a 10km ergo már csöppet sem esett jól.
Valami baj van - jelezte a testem. Az éjszaka borzalmasan telt és a szerda
reggeli pulzus még rosszabb volt, mint hétfőn. Nincs mit tenni pihenni kell. Ekkorra
már beszereztem a Wick Triactiont – mert tudtam, hogy gyógyszert nem kapnék az
orvostól és napi 6 alkalommal elkezdtem infralámpázni. Délután már jobban
voltam és gondoltam kipróbálok egy korábbi tanácsot (Ali Anna), amit nem régen
könyvben leírva is olvastam: egy könnyű 30-40 perces aerob edzés enyhítheti a
légúti megbetegedés tüneteit. 30 perc a Waterroweren és pihi – ártani nem
ártott és valamivel jobban voltam utána. Csütörtök hasonlóan telt, péntek pedig
teljes pihenéssel. Szombaton merészkedtem ismét először ergométerre, de a
szokásos részidőktől messze voltam. Szerencsére már jól éreztem magam. Vasárnap
egy laza kondi, hogy hétfőn ott folytathassam, ahol abba maradt egy héttel
korábban a munka. És sikerült is. A részidők visszakerültek a helyükre és
antibiotikumra sem szorultam. Életemben talán először jókor hallgattam
megbetegedés határán a testemre és sikerült nyugodtan végig is pihenni a hetet.
Érdekes, amit Gyimes Kriszti blogjában olvastam – rekord idő
6 km-n antibiotikummal. Nem vonom kétségbe, hiszen Kriszti egy rendkívüli
fizikum, de önmagában a kockázat, amit ilyenkor fut a versenyző, akár több
hétre is kiütheti magát, az szerintem sok. De van, aki bírja szó se róla.
A témával hasonlatos a cikk, bár annál sokkal komolyabb,
amit a minap olvastam. Torbjørn Sindballe tollából származik. Ha valaki nem
ismeri Sindballe 2007-ben Ironman dobogós volt és 2004-ben és 2006-ban nyert
triatlon VB-t. Szív problémái miatt vonult vissza és nagyon részletesen elemez
egy olyan fizikális és szellemi dilemmát, amit majdnem minden sportolónak
szembe kell néznie, akinek a sportja meghatározza az életformáját.
A cikk azért is fogott meg, mert velem is előfordult már
olyan, hogy akár mit csináltam nem ment 115 fölé a pulzusom. Na az para érzés!
A másik dolog, amiről még írni szerettem volna a Széchenyi
emlékverseny és a Budapest Kupa előkészületei. Nagy öröm volt néhány nappal
ezelőtt megtudni, hogy a verseny bekerült a FISA versenynaptárába (először
elütés történt, de a netes felületen már jól szerepel a dátum). A programot
összeraktuk és folyamatosan dolgozunk azon, hogy idén egy még színvonalasabb és
még nagyobb verseny jöjjön létre a profiknak és az amatőröknek is. Idén először
kétnapos lesz a verseny. A Budapest Kupa nyolcas és a nők számára szervezett
négypár versenye valamint a tízevezősök országos és Budapest bajnoksága lesz
szombaton a programban, vasárnap pedig a céges tízevezősök és az utánpótlás
korú evezősök versenyei következnek majd. Ha minden jól megy a külföldieknek
szánt péntek esti megnyitó vacsora mellett szombaton lesz egy igazi Athlete
party az összes külföldi és hazai versenyzőknek. Nagyon felvagyunk pörögve az
eseményre, nagyon szeretnénk, ha még jobban sikerülne és még többen jönnétek
el, mint tavaly. Erről még fogok írni a jövőben is, de az biztos, hogy több
olasz csapat is jelezte már részvételét : ).
Jó edzést és betegségmentes felkészülést kívánok mindenkinek
Márai Sándor örök írásával a Füves könyvből.
„62. Arról, hogy a
betegség pihenés
Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor
pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények
utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Riviérája, Tátrája és Egyiptoma is.
A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A
becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki – mint Kleist, a költő – „váltogatja a
városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat”, csak a betegágyban eszmél igazi
vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.
A betegség pihenés, ez közhely. ezért előzd meg a természet
parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró,
mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy
napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként
egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal,
hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet
hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség
parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták,
megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel.
Kíséreld meg. Csodákat látsz majd.”
